Holler Imrére akkor figyeltem fel, amikor egy falunap alkalmával,gyermekeknek mutatta be a horgászat rejtelmeit.Aztán ment néhány üzenet váltás,és csak megerősítette bennem azt a megérzést,hogy egy végtelen segítőkész,és önzetlen horgász. Hogyan vélekedik a horgászatról,a választott márkájáról,és az elfogadásról, mondja el ő maga. íme.

Imre, lennél kedves, néhány sorban bemutatkozni azon olvasóknak, akik még nem ismernek.

Sok szeretettel köszöntelek benneteket, Holler Imre vagyok. 1981-ben születtem Budapesten, ahol 20 éven át éltem, majd 2001 őszén költöztem el egy Kalocsa környéki kis településre, Homokmégyre. 8 éves korom óta horgászom aktívan, a Haldorádó Horgászportálon egy nemrég megjelent írásomban fel is elevenítettem a legelső horgász élményeimet. A horgászat mellett korábban rendszeresen futballoztam, illetve az elektronika, informatika is komolyan érdekelt, de ezek manapság – többek közt idő hiányában,- egyre inkább háttérbe szorulnak. 

 Régóta horgászol, hogyan kerültél kapcsolatba a rezgőspicces, és finom technikás módszerrel?

A 90-es évek közepén, az első ifjúsági horgászengedélyemmel karöltve, a budapesti Duna-szakaszra váltottam területi engedélyt. A folyóvízi horgászatok persze merőben eltértek attól, amit addig gyermekkoromban megtanultam. Emlékszem, hogy a legelső dunai horgászatomon, bele a vakvilágba, a szokásos módon bevetettem a hagyományos etetőkosaras végszerelékemet, majd a botot letéve, rutinszerűen rátettem a kapásjelzőt. Mondani sem kell, hogy mai szemmel nézve komikus jelenet volt, mikor a folyó sodrása által megfeszített zsinór, másodperceken belül megemelte a kapásjelzőt, amit ugye kapásként érzékeltem, és rendre bevágással reagáltam. Persze a végeredmény szinte mindig ugyanaz volt, azaz bosszankodás, illetve jó néhány elveszített végszerelék.  Szerencsére egy idősebb horgásztársam a bohózatba illő szerencsétlenkedéseimet végig nézve, megpróbált segíteni rajtam, mielőtt valamelyik elmekórtan intézet bejelentkezik értem, és kényszerzubbonyba öltöztetve, elhurcolnak a vízpartról. Az etetőkosaram helyére egy jókora ólmot kötött fel, majd bevetette, és azt mondta, csak a spiccet figyeljem. Persze értetlenül fogadtam, hogyan fogom látni a kapást, ha nincs is rajta kapásjelző? A válasz nem sokáig váratott magára. A vékonyka botom spicce csaknem derékszögben hajlott, mikor megemeltem, majd a rövid fárasztás végén, az első dunai halam, egy márna is merítőbe került. Innentől kezdődött minden. Aztán később egy alkalommal horgászni mentem egyik régi törzshelyemre, a Dunakeszi kavicsbánya-tóra, ahol olyan erejű szél fújt, hogy a kapásjelző gyakorlatilag folyamatosan a botom spiccén koppant. Ekkor jutott eszembe, hogy a Dunán használt "spiccfigyelős" módszernek itt is hasznát vehetném, mivel elég vékony volt a botom spicce ehhez, így hát ki is próbáltam. A siker ugyan nem maradt el, de természetesen a mai modern feeder botokhoz nem lehetett hasonlítani egy hagyományos teleszkópos bot viselkedését. A finomszerelékes horgászat egyébként már ifjúsági horgász koromban felkeltette az érdeklődésemet, legfőképpen az eredményességét látva. Sokkal nagyobb sportértékű egy finom szerelékkel megfogott termetesebb hal, mint egy olyan, amit a 0.35-ös zsinórral partra csörlőznek. Sokáig match, illetve rakósbottal is horgásztam, a leginkább ez foglalkoztatott, ám be kellett látnom, hogy utóbbit az én anyagi és technikai lehetőségeim miatt nem lehet igazán eredményesen és hatékonyan űzni. Így maradt a feeder horgászat, amit viszonylag kis költségvetésből is eredményesen tudok folytatni hosszú évek óta. 

Természetes vagy az intenzíven telepített vizek vannak előtérben?

Igazából mindkettőnek megvan a maga varázsa. Az intenzíven telepített, illetve magántavak száma folyamatosan növekszik, mert leginkább ezekre van igény. A válasz egyszerű. Az ilyen, általában nagy halsűrűségű vizeken, lényegesen nagyobb esély mutatkozik egy eredményes horgászatot produkálni, mint például egy nagy kiterjedésű, természetes vízen. Számomra ennek ellenére mégis sokkal vonzóbbak a természetes vizek, elsősorban az élő Duna az egyik nagy kedvencem, mely olyan halakkal és fogásokkal ajándékozhat meg, melyekkel egyik más intenzíven telepített, vagy magánkézben lévő horgásztó sem. A Duna meghorgászása bizony nem könnyű feladat, komoly gyakorlatot igényel, köszönhetően többek közt a folyton változó vízállás, az ellentétes mederviszonyok, illetve a gyakori akadók miatt. Gyakran előfordul, ahogy a tavalyi évben is, hogy a tartósan magas vízállás miatt, gyakorlatilag egész nyáron meghorgászhatatlan volt partról a Duna környékbeli szakasza. Ősszel és a tél elején viszont mindenért kárpótolt a folyó, és pazar horgászélményekkel ajándékozott meg, melyet - A Duna két arca - című írásaimban is részletesen ismertettem a Haldorádó Horgászportál olvasóinak. Örömmel tölt el, hogy a törvényi szabályozásoknak köszönhetően, jelentősen visszaszorult a természetes vizeink, így a Duna mértéktelen kizsákmányolása is, gondolok itt a halászatra, illetve a kifogható halmennyiség korlátozására is. Bizakodom, hogy néhány éven belül ismét a régi szép időket idézi majd a természetes folyóink, tavaink halállománya, ahol még nagyapáink komoly sikerekkel büszkélkedhettek. Ehhez persze a horgásztársadalom szemléletváltására is szükség lesz, hogy megóvjuk a halállományt, és védjük a természetes vizeinket, illetve annak közvetlen környezetét.

 A Haldorádó mint márka, mind pedig csapat sokat letett már az asztalra. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a team-el?

Az évek során különböző horgász-csatornákon, illetve video megosztó oldalakon kísértem figyelemmel Döme Gábor munkásságát, majd sikereit látva egyre inkább követni kezdtem. Aztán egy kiállításon ellátogattam a Haldorádó standjához, ahol rendkívül barátságos, szakértőkből álló csapat fogadott. Itt nem próbáltak rábeszélni a magasabb árfekvésű termékekre, mint máshol, hanem figyelembe vették az igényeim mellett, az anyagi lehetőségeimet is, így mindig a számomra legjobb döntést sikerült meghozni. A termékekkel maximálisan elégedett vagyok, és ha bármi kérdésem akad, mindig bizalommal fordulhatok a lelkes és segítőkész legénységhez. A X. Haldorádó Pontyhorgász Napokon már egyre több csapattagot ismertem meg, akik közül jó néhányat ma már barátomnak tekintek, emellett először találkozhattam személyesen egyik legnagyobb példaképemmel, Döme Gáborral, aki rögtön egy fantasztikus ajándékkal lepett meg, melyet később egy egyedi kedvezménnyel is kiegészített. Rendkívül sokat köszönhetek az elmúlt évben többek közt olyan horgászbarátaimnak, mint Putz Tamás feeder specialista, vagy éppen a Haldorádó Carp Team tehetséges fiatal reménysége, Rokolya Péter, akik a folyamatos tanácsadás mellett, gyakorlatilag mindenben a segítségemre voltak. Péterrel egyébként az ősszel egy közös horgászat is kikerekedett, aki bevezetett a bojlis horgászat rejtelmeibe, melyről hamarosan egy cikk is olvasható lesz a Haldorádó Horgászportálon. Természetesen amellett, hogy a Haldorádó termékeit használom leginkább, kipróbálom más gyártók termékeit is, és ha beválik, időnként használom is ezeket. Tiszteletben tartom azok munkáját, akik időt, energiát és munkát fektetnek be egy adott termék megalkotásához, még akkor is ha, nem használom ezeket, vagy nem győztek meg engem. Különösen nagyra becsülöm Pechnyó Gergely szaktudását, és lelkes, kitartó munkáját, aki a Dovit színeiben egyre nagyobb sikereket ér el, de olyan neves horgászok is nagy példaképeim közé tartoznak, mint Jankovich Krisztián, Benzár Zsolt, vagy Papp József, a Top Mix tulajdonosa.

 A fejlesztő csapat az egyik legjobb az országban, folyamatosan képes megújulni, új termékekkel előállni.Mennyire van betekintésed a fejlesztésekbe?

 Ezek mentébe inkább a csapattagok, és a teszthorgászok látnak bele mélyebben, ezért konkrét információm nincsen arról, pontosan mi zajlik a fejlesztések hátterében. Persze néhány "műhelytitokról" van tudomásom, amelyről az "átlag horgásznak" nincs ismerete, de ezeket nem is osztanám meg a nagyközönség számára. Az viszont kétséget kizáróan kijelenthető, hogy ma Magyarországon a különböző horgászcikkek tekintetében túlkínálat van, és már nagyon nehéz olyat alkotni, és piacra dobni, ami valóban új és egyedi. Szerencsére a Haldorádó Team szakértői ebben is jeleskednek, így a remek marketing érzékük mellett, minden évben sikerül valamilyen formában megújulniuk.

Az a fajta önzetlen segítőkészség, amivel a kezdő horgászoknak segítesz, figyelemreméltó és követendő példa lehet sokunknak. Miért, érzed ezt fontosnak? 

Soha nem felejtem el, honnan indultam. Én is valahol elkezdtem a horgászatot, és senki sem úgy ült le először a vízpartra, hogy rögtön profi horgász lett. Rengeteget tanultam az elmúlt közel három évtized során a tőlem tapasztaltabb horgászoktól, de néha még olyanoktól is, akik még tőlem is kevesebb időt töltöttek el eddig a vízparton, hiszen egy adott időben vagy helyen, nekik is lehet egy jó ötletük. Véleményem szerint minden horgász egyenlő, nemtől, kortól, beosztástól és anyagi háttértől függetlenül. Lehet profi vagy kezdő, idős vagy fiatal, gyermek vagy felnőtt, férfi vagy nő, szegény vagy gazdag, egészséges vagy fogyatékkal élő... Számomra ez teljesen mindegy, én nem teszek különbséget. Mindig örömmel tölt el, ha a megszerzett tudásomat, illetve tapasztalataimat átadhatom a következő horgász nemzedék számára, és segíthetem őket, hogy minél eredményesebb és élményekben gazdag horgászatban legyen részük a jövőben. Kiváló példa volt erre, az elmúlt évben megrendezett Haldorádó Horgászkuckó Homokmégyen, ahol egy régi álmomat sikerült megvalósítani. Tavaly tavasszal támadt az ötletem, miszerint a helyi falunapon egy kis horgászsátorba invitálnám a kezdő és gyermekhorgászokat, kimozdítva őket az okostelefonok, számítógépek és videojátékok elől. Ekkor kerestem meg a Haldorádó tulajdonosát, Döme Gábort, akinek elmondtam a terveimet. Gábor kitűnő örömmel fogadta mindezt, és minden lehetséges módon támogatott is ebben. A horgászkuckóban számos gyermek léphetett be a horgászok táborába, ahol többek közt olyan alapvető praktikákat sajátíthattak el, mint például a horogkötés, vagy egy úszós szerelék összeállítása, a gyakorlottabbak pedig method-végszerelékeket, csalitüskés előkéket, illetve az etetőanyagok helyes összeállítását, bekeverését tanulhatták meg. Természetesen az ajándékok sem maradtak el, így minden látogatót egy kis kezdő horgászcsomaggal honoráltam, mellyel elkezdhették horgász karrierjüket. A sikerre való tekintettel, terveim szerint az idei évben is csinálok egy hasonló horgászkuckót. Kiemelten fontos, hogy gyermekekkel mindig türelmesek és segítőkészek legyünk, és nem próbáljunk meg folyton azt éreztetni velük, hogy mi sokkal ügyesebbek vagyunk náluk, még akkor sem, ha ez minden bizonnyal így van. Növeljük önbizalmukat ösztönzéssel, és ne dobjuk rögtön őket a "mély vízbe". Sajnos sokan elkövetik azt a hibát, hogy gyermekeik kezébe mindjárt az első alkalommal egy nehéz bojlis vagy feeder botot adnak, melyekkel ők még kellő tapasztalat hiányában nem tudnak sikert elérni, élményeket szerezni. Ezzel gyakran csak azt érik el, hogy a gyermek számára a horgászat élmény helyett, sokkal inkább amolyan "kötelező" teherré válik, mellyel akár egy életre kedvüket szeghetjük. Márpedig a gyermekek önbizalmának az a legjobb orvosság, ha gyorsan és könnyedén érnek el sikert. Így kezdésnek egy rövidebb spiccbot, és egy könnyű úszós készség bőven elegendő, mellyel pillanatok alatt halat foghatnak. Nekik még nem számít a méret, csupán a halfogás öröme. Idővel úgyis egyre többféle módszert, illetve eszközt és kiegészítőt tanulhatnak meg használni. Kiemelt fontosságú az is, hogy fogadjuk el egymást, és mindig barátságosan bánjunk horgásztársunkkal, függetlenül attól, ki milyen felszerelést vagy csalogatóanyagokat használ, illetve melyik márkát, gyártót preferálja. Soha ne nézzünk le másokat, csupán azért, mert nem olyan ruházatban van, mint mi, illetve nem olyan termékeket használ, vagy nálunk szerényebbek a képességei mind anyagi, mind szaktudás terén. Segítsük őket, ahogyan tudjuk, ne sajnáljuk tőlük a sikert, a halfogás élményét! Mindenki az igényeihez és a pénztárcájához mérve választja meg a használt termékeket, a célunk viszont egyformán közös: A szabadidő kellemes eltöltése, minél színesebb és tartalmasabb horgászélmények szerzése.

Mi az a horgászatban, amire a legbüszkébb vagy?

Hmm, érdekes kérdés. Talán az, hogy számomra nincs lehetetlen, elszántságom szinte határtalan, így a legkisebb adódó lehetőségből is a maximumot tudom kihozni. Télen a legzordabb időben is elmegyek horgászni, ha úgy tartja kedvem, és ha elhatározok valamit, szinte senki és semmi nem állíthat meg. A véleményemért minden körülmények között kiállok, igyekszem megvédeni az igazamat. Hajlandó vagyok a horgászatért olyan dolgokról is lemondani, amiről mások nehezen, vagy egyáltalán nem lennének képesek, az én anyagi körülményeimet figyelembe véve meg végképp nem.

Mi az az etetőanyag és csali, amit semmi esetre sem hagynál otthon?

Ez mindig egy nehéz kérdés, hiszen olyan etetőanyag és csali a világon még nem létezik, mely mindig és minden körülmények között eredményes. Az idők során viszont kitapasztaltam, hogy melyek azok, melyre rendre jól teljesítenek a horgászataim során. Ha a folyóvízi horgászatokat nézzük, akkor egyszerű a válasz, hiszen élő csontkukac nélkül sohasem indulnék el, illetve a folyóvízi alap mellett, a főtt kukorica, búza és süllyedő angol morzsa sem hiányozhat. A tavakon már nehezebb a döntés, hiszen gyakorlatilag mindenhol más és más csalogatóanyagok lehetnek sikeresek. A Haldorádó oldódó fluo lebegő pelletek, a SpéciCorn család, illetve az etetőanyagok közül a Haldorádó Fluo Energy - Ördögűző és a nyári időszakban a Ferment X család - teljes palettája szinte mindig nálam van.  

Az álmaink visznek előre, minket. Beszélnél nekünk a terveidről, amit szeretnél mindenképpen megvalósítani?

Mint mindenkinek, így nekem is vannak álmaim és terveim. Az álmaink megvalósítása lényegesen nehezebb, mint a terveinké. Nagyon sok mindentől függ a sikerünk, de mindenekelőtt türelmesnek, alázatosnak és elszántnak is kell lennünk egyben, sokszor komoly áldozatot kell hoznunk, vagy lemondani valamiről. A jövőben is szeretnék kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy a kezdő, rászoruló és gyermek horgászokat segítsem, és minden lehetőségem szerint támogassam őket. Évek óta hagyomány nálam, hogy decemberben a használt, de még használható kiegészítőimet, felszereléseimet adományként felajánlom néhány rászoruló gyermeknek. Idén karácsonykor sem volt ez másképp, a gyermekek arca mindent elárult, mikor egyszer csak bekopogott hozzájuk a horgászok "Jézuskája" karácsony másnapján. Gyermekkoromban megtanultam, mit jelent éhezni, fázni, vagy nélkülözni. Ma már gazdagnak érzem magam, amiért ugyan nekem sincs sok, de mégis több van, mint akiknek semmijük sincsen. Előfordult gyermekkoromban olyan is, hogy éheztem, vagy nem tudtam elmenni az iskolába, mert nem volt cipőm. Komoly horgászfelszerelésekről álmodni sem mertem, ráadásul azt is eltulajdonították nem egyszer, ami volt. Akkoriban a horgászat sokszor a megélhetésünket biztosította, hiszen előfordult, hogy az - engedélyezett mennyiségű- fogott halak egy részét a lépcsőházban lakóknak értékesítettem, amiből élelmet vettem, vagy éppen füzetet, tornacipőt vásároltam az iskolába. A nagyszüleimtől soha nem kértem semmit egész évben, csupán egy dolgot, amely lefedte a névnapi, születésnapi és karácsonyi ajándékokat is: A következő évre is legyen horgász engedélyem. Természetesen a "fogd meg és engedd vissza" - elvet vallom, csaknem húsz éve, így csak nagy ritkán hozok el halat a Dunáról, ha éppen megkívánjuk, de azt sem szívesen, mert komoly lelki terhet hagy rajtam. Az idei évben szeretném megszerezni a B - kategóriás vezetői engedélyt, illetve egy bármilyen működőképes autót, ami elvisz horgászni, mert a környéken alig akad kerékpárral és gyalog megközelíthető horgászvíz. Ezekre így is sokszor több órás az út, főleg ha az időjárás is közbeszól.  Álmok? Talán most hirtelen egy van, de attól tartok, az egy álom is marad: Szeretnék a Haldorádó Feeder Team tagja lenni. Meglátjuk, mit tartogat számomra az elkövetkezendő időszak. 

Mit üzennél a fiataloknak, akik ezt a pályát, vagy sportot választanák, miért érdemes?

Hazánkban is növekvő népszerűségnek örvend a sporthorgászat, az egyre kifinomultabb technikák és a kíméletes bánásmód fejlődésével karöltve. Szerencsére ma már egyre inkább elfogadott, hogy a megfogott hal nem csupán étel, hanem egy olyan nemes ellenfél is egyben, amelyet ha kíméletesen visszaengedünk élőhelyére, később mások számára is nyújthat horgászélményeket. Rengeteg ismerősöm, barátom vált általam horgásszá, akik ha csak hobbi szinten is, de egyre gyakrabban űzik ezt a tevékenységet, és töltik el a vízparton szabad idejüket. Még olyanokat is sikerült a vízpartra csábítanom, akik azelőtt elképzelhetetlennek tartották, hogy valaha is horgászbotot tartanak majd a kezükbe, mondván unalmas egy bot előtt ülni és várni a kapást, miközben a nap hétágra süt, vagy a szúnyogok hada lepi el őket. 

A horgászat lehet hobbi vagy sport, számomra mindenképpen egy életforma, ami semmihez sem fogható, így bátran ajánlom, hogy próbálják ki, azonban egyet ne feledjetek: Tiszteljétek egymást és a halakat, akik hálásak lesznek mindenért! Aki a horgászatba egyszer igazából belekóstol, talán egy életre a rabjává válik.