Mostanra már szinte mindenki hallott a meditációról, sokan alkalmazzák is az agykontroll valamilyen formáját, van, aki kikapcsolódásnak, pihentető mozgásnak nevezi. Akár így, akár úgy hívjuk, a lényegen nem változtat, mert minden ugyanarra tereli az embert, és elengedhetetlen a meditációhoz..

A folyamatos agymosós tv, rádió reklámok vagy a plakátok, ahol a 88 éves Soros György kacsint ránk, már kezdi kiverni a biztosítékot.

Ilyenkor már inkább kimenekülök a vízpartra, távol mindentől és egy kicsit együtt lehetek a természettel, amiben még nem csalódtam, és nyugodtan meditálhatok, gondolataimat összeszedve igyekszem azt pozitív irányba terelni, és a nap végén, még ha fáradtan is, de feltöltődve vágok neki az újabb hétnek.

Mindenkinél más a meditáció és másban talál kikapcsolódást is. Van, aki a ház körüli munkában, vagy a kertészkedésben, megint mások relaxációs gyakorlatokat végezve, vagy csak fülessel a fülben egy jó kis kocogás közepette jut el a kívánt szintre, de sorolhatnám a végtelenségig, hiszen minden ember más és más.

Én a természetben a vízparton, a horgászatban találtam meg azt a pontot ahol olyan mélyen ki tudok kapcsolni, hogy sokszor észre sem veszem, de meditálás közben, még el is szunditok pár percre. Amikor eggyé válok a természettel, az egy csodálatos pillanat. Nincs külső zaj, zörej, csak én és a környezet.

Érezni azt a másodpercet, amikor a nap melege karöltve a déli széllel az arcomat simogatja, amikor fülembe madarak zenélnek, miközben a zöld fű illata ott marad az oromban. Lehunyom a szememet és át adom magam a természetnek. Csodálatos. Bármikor, bármeddig alkalmazható, hiszen a nap holnap is felkel, a szél holnap is fúj, és a madarak ugyanúgy éneklik a dalukat, mint ma.  

Ma már ott tartok, hogy szinte bárhol, bármikor képes vagyok kikapcsolni, elég egy olyan kép, vagy érzés, amit már egyszer elértem, és ha sikerül felidéznem, akár nyitott szemmel is meditatív állapotba kerülhetek.

Különös erről beszélni, mert nem hittem benne. Nap nap után csak a munka volt. Néha még a családra sem maradt idő, mert hajtottam magam. Most hogy horgászom, több időm lett mindenre.  Elsősorban több időm lett magamra, és már nem dolgozom annyit. Egészen átformálta a személyiségemet. Régebben a munka mellett a stressz volt az, ami elvitte a gondolatokat. A szorongás, a folyamatos megfelelési kényszer tudd ám olyan helyzetet teremteni, ami kizökkenti az embereket abból az irányból, amit szeretnének elérni.

Engem a horgászat segített át ezen a Gordiuszi csomón, és most kiegyensúlyozott, kevesebbet idegeskedő ember lettem.

Elképesztő mennyire ki tud kapcsolni az agy, és ezt a pillanatot akkor kell megragadni, amikor utolér. Érdekes, hogy ebben a tudatállapotban az agy nem képes a negatív gondolatra, csak és kizárólag jó élmények, képek, döntések születnek és ragadnak meg. Ha egy ember alapból gonosz természetű, még akkor sem képes meditatív állapotban a gonoszságra. Az agy ebben az állapotban csakis építkezik, de soha nem rombol.Többen olvastak már mindenféle pozitív gondolkodásról írt könyvet. Mindenki ugyanazt mondja, és sugallja, hogy ugyanarra az állapotra hangolja az olvasót.

A kérdés, hogy te hajlandó vagy-e ezt megérteni?  Mert ha igen, akkor te is képes leszel változtatni az életeden, képes leszel úgy élni, ahogyan azt elképzelted. Itt mindegy, hogy milyen társadalmi pozícióban vagy, hogy van-e pénzed vagy nincs, csakis időt kell szánnod magadra.

Én inkább az a horgász szeretek lenni, aki érzi azt, amikor a lüktető természet befogad, amikor egy élettel teli halat foghatok a kezemben, és látom elúszni, amikor visszahelyezem a vízbe.

Keresd te is azt az állapotot, melytől azt a pluszt kapod, amit a legtöbben sajnos soha sem érnek el.

Gordiuszi csomó az életed, vagy nem bírsz kilépni abból amit csinálsz, mert nem látod a kiutat? Kezdj el meditálni, a legjobb, ha horgászol is közben!