Felgyorsult világban élünk,és sokszor sajnálom a mai fiatalokat mert kimaradnak a jóból. Meg is kapom ,mint annak idején az ősök ,hogy le vagyok maradva ,hiszen ma az emberek többsége az interneten éli az életét. Hozzátartozik a mindennapokhoz, és a  legfontosabb lett a "like" na meg a "részvétel".
Visszajelzést várnak  mindenre, és még akkor is posztolnak  ,ha semmi lényeges nem történik ,de a részvétel, a körben maradás vagy bárminek is nevezzük, fontosabb lett a személyes kapcsolatoknál.
Régen ha közlendőm volt a barátaimmal elmentem a házuk elé ,és fütyölve jeleztem, ideje játszani.
Ma az élet az interneten történik.
Nem akarom tudni, hogyan élik ezt meg, és mi lehet a motiváló erő ,hogy már a telefont sem teszik le a kezükből. Sok esetben a szülők tehetnek arról a jelenségről is, amit úgy hívnak, hallgatás. 
Azt mondják gyorsabb az ügyintézés,vagy közelebb kerülsz a barátaidhoz, de az igazság az hogy nem kerültem közelebb senkihez ,és az időm is kevesebb lett .
Kimenni a szabadba ,rúgni az  út porát, leheveredni a fűben vagy horgászni kell mert kikapcsol ,mert az a pillanat amikor csak én vagyok, a horgászbot és a hal,egy olyan  élménnyel gazdagodom amire érdemes lesz visszaemlékezni. 
Talán a szülők felelőssége lehet ,hogy a mai fiatalok nem képesek a "fennmaradásra". talán az új idők és a technika követeli meg ,hogy legyenek tanultabbak, mint mi voltunk és ne tudjanak betekerni egy villanykörtét ,mert gombnyomásra egyszerűbb.
No de maradjak a horgászatnál.
Itt is gyorsabban zajlik minden. Elmaradnak a gilisztavájós hajnalok, vagy a csonti szedegetősek. A délutáni sütögetés a vízparton, mert egyszerűbb rendelni.
És megválogatjuk a horgászhelyet is, mert wifi nélkül nem megy a poszt a halról és nem jön a like. Azonnali visszajelzés. Ez az újabb betegség, vagy akár függőségnek is nevezhetem, hiszen az.
Mennyivel szebb lenne, ha a gombok nyomkodása helyett, beszélgetnének az emberek,ha az lenne a legnagyobb probléma ,hogy hol vájjunk gilisztát?
A horgászbotról véleményt kérünk ahelyett, hogy kézbe vennénk és megkérdezünk mindenkit a hogyanról ahelyett, hogy kitapasztaljuk.
Higgyétek el senkit sem fognak elküldeni a boltból, ha bemész és beszélgetsz a felszerelésről, módszerekről, termékekről.
Én a mai napig nem rendelek az internetről semmit. Nem azért mert nem tudnám megtenni, de attól lesz igazán az  enyém, hogy kézbe véve hallom a sztorit  hozzá, hogy hol mekkora, vagy mennyi halat fogtak vele.
A személyes kapcsolatokat többre tartom a gombok nyomkodásánál, bár arra is szükség van, mondhatnám a szükséges rossz, de olykor élvezem is.
Lehet, hogy többet írok a barátaimnak, de elvesznek a közös emlékek, azok, amelyekért érdemes volt gyereknek lenni.
Én sem vagyok különb, és nem akarok álszent lenni, ugyanezt teszem. Posztolok, lájkolok , visszajelzést adok és kapok mindenkinek mindenről, de ugyanakkor el is szomorít néha ,ha eszembe jut milyen jó is volt fütyülni az ablak alatt.