Elkezdtük végre a szezont, és mondanom sem kell, vártuk már, hogy egy rendeset horgászhassunk. Soha nem látott ítéletidőt jósoltak, ráadásul a Szuperkupa munkanapra esett, aztán hosszú hétvége, így aki tehette elment pihenni valami fürdőbe. Ők tették jól.
A csütörtöki 15-ei verseny a Moby Kisnevelő taván talált rám, Szekeres Tibor rendezésében ahol sikerült egy szektor 2-t horgásznom 18 kg hallal. Igazából egy jó kis keverékkel készültem halas ,krilles alapon . Taktikailag 4 olyan pontom volt amit felváltva horgásztam. Egy törés valamivel a közepén túl ,aztán a púp túloldala 75% , 95 %,és végül a befolyó utáni partközeli rész. 
Ezek között folyton a klipszel bajlódtam, de azért ,ha néha félre is dobtam ,sikerült vissza is találnom. Csalinak a fehér és narancssárga között variáltam.
Másnap 16-an szintén korán kelés,és irány Palotaváros. Bár szerettem volna idén az Ob-n indulni, ez csak úgy működött volna, ha sikerül az első selejtezőn részt venni. Ez nem jött össze, így sajnos kimarad,de
attól még nagyon jót horgásztam.
Itt összesen 3x jártam és abból 2x kupával tértem haza,1x pedig versenyt rendeztem.
Minden alkalom megerősítette bennem a gondolatot, hogy bár nagyon jó keszeg, kárász állománya van a tónak, nem érdemes ezekre a halakra vadászni,csakis a ponty vagy az amur jöhet számításba.
Most is sikerült 28 kg-ot fognom pontyból, és egyetlen eltévedt keszeget. Kajából ugyanaz szinte mint az előző nap ,csak most egy nagyon fontos Szegedi fűszernövény nélkül. 
Kegyetlen hideg csípős szembe szélben ,bőrig ázva ,de szektor 2-vel térhettem haza.
17-e. Szuperkupa 2018. 
A "versenyzők" újra a lemondás nélküli meg sem jelenést választották a legtöbben,így maradt 44 mindenre elszánt ,komoly versenyző,akikben ott volt a bizonyítási vágy. Lazán kezdte az időjárás is ,és örültünk ,hogy nem esik. Végül volt némi kis eső is ,de inkább a viharos szél volt az ami miatt többen már már fejben feladták. A végére szinte mindenki fogott halat, ebben a nem mindennapi időben. Én mindenképpen gratulálok, mindenkinek, mert megérdemlik. Verseny vége, és díjkiosztó melyen Vajas Jani barátom kimagasló teljesítménnyel nyert. Nyeremények között volt Feeder Adventures csalik, Stég etetőanyag, előketartó a legnagyobb halért, Middy versenyszák  az első díjért ,és egy felajánlott pontypárna.  Gratulálok.
Este irány haza és elszántan készülni a másnapi Benyus Laci felé versenyre. Az eredményeket még feltettem,de a hidegrázás és a láz átírta a történetet. A másnapi verseny kimaradt, és sajnos ezt már nem lehet behozni. 
Ez volt a hosszú hétvége történése.  Remélem én is, mint sokan mások ,hogy innen már csak jobb lesz.
Hétvégén Keve Páros Kupa, és van még néhány kiadó hely ! 

Felgyorsult világban élünk,és sokszor sajnálom a mai fiatalokat mert kimaradnak a jóból. Meg is kapom ,mint annak idején az ősök ,hogy le vagyok maradva ,hiszen ma az emberek többsége az interneten éli az életét. Hozzátartozik a mindennapokhoz, és a  legfontosabb lett a "like" na meg a "részvétel".
Visszajelzést várnak  mindenre, és még akkor is posztolnak  ,ha semmi lényeges nem történik ,de a részvétel, a körben maradás vagy bárminek is nevezzük, fontosabb lett a személyes kapcsolatoknál.
Régen ha közlendőm volt a barátaimmal elmentem a házuk elé ,és fütyölve jeleztem, ideje játszani.
Ma az élet az interneten történik.
Nem akarom tudni, hogyan élik ezt meg, és mi lehet a motiváló erő ,hogy már a telefont sem teszik le a kezükből. Sok esetben a szülők tehetnek arról a jelenségről is, amit úgy hívnak, hallgatás. 
Azt mondják gyorsabb az ügyintézés,vagy közelebb kerülsz a barátaidhoz, de az igazság az hogy nem kerültem közelebb senkihez ,és az időm is kevesebb lett .
Kimenni a szabadba ,rúgni az  út porát, leheveredni a fűben vagy horgászni kell mert kikapcsol ,mert az a pillanat amikor csak én vagyok, a horgászbot és a hal,egy olyan  élménnyel gazdagodom amire érdemes lesz visszaemlékezni. 
Talán a szülők felelőssége lehet ,hogy a mai fiatalok nem képesek a "fennmaradásra". talán az új idők és a technika követeli meg ,hogy legyenek tanultabbak, mint mi voltunk és ne tudjanak betekerni egy villanykörtét ,mert gombnyomásra egyszerűbb.
No de maradjak a horgászatnál.
Itt is gyorsabban zajlik minden. Elmaradnak a gilisztavájós hajnalok, vagy a csonti szedegetősek. A délutáni sütögetés a vízparton, mert egyszerűbb rendelni.
És megválogatjuk a horgászhelyet is, mert wifi nélkül nem megy a poszt a halról és nem jön a like. Azonnali visszajelzés. Ez az újabb betegség, vagy akár függőségnek is nevezhetem, hiszen az.
Mennyivel szebb lenne, ha a gombok nyomkodása helyett, beszélgetnének az emberek,ha az lenne a legnagyobb probléma ,hogy hol vájjunk gilisztát?
A horgászbotról véleményt kérünk ahelyett, hogy kézbe vennénk és megkérdezünk mindenkit a hogyanról ahelyett, hogy kitapasztaljuk.
Higgyétek el senkit sem fognak elküldeni a boltból, ha bemész és beszélgetsz a felszerelésről, módszerekről, termékekről.
Én a mai napig nem rendelek az internetről semmit. Nem azért mert nem tudnám megtenni, de attól lesz igazán az  enyém, hogy kézbe véve hallom a sztorit  hozzá, hogy hol mekkora, vagy mennyi halat fogtak vele.
A személyes kapcsolatokat többre tartom a gombok nyomkodásánál, bár arra is szükség van, mondhatnám a szükséges rossz, de olykor élvezem is.
Lehet, hogy többet írok a barátaimnak, de elvesznek a közös emlékek, azok, amelyekért érdemes volt gyereknek lenni.
Én sem vagyok különb, és nem akarok álszent lenni, ugyanezt teszem. Posztolok, lájkolok , visszajelzést adok és kapok mindenkinek mindenről, de ugyanakkor el is szomorít néha ,ha eszembe jut milyen jó is volt fütyülni az ablak alatt.

Tudom ,hogy sokatok könyökén jön ki ha meghalljátok, hogy Moby Dick, és az ország másik felében azt sem tudják miről van szó, csak a hétvégi posztok sokaságának egy állandó helyszíne. Ezért megpróbálom elmagyarázni, mi is ez a hely a horgászoknak, barátoknak.

Hely a horgászoknak a kikapcsolódásra, szórakozásra és nem utolsó sorban kihívásra, megmérettetésre.Nyolc tó ami azért van ,hogy a horgászaink jól érezzék magukat,akár hétköznapi,akár hétvégi horgászatok alkalmával látogatnak ki a halak csak arra várnak, hogy kifogják őket.

Egész évben nyitva van, és mindig akad alkalmas tó a horgászatra. A Fekete, Piros, Öreg tavak,  tavasztól fagyásig horgászhatóak, és a halállomány óriási valamennyi tóban, melyek tovább bővülnek idén tavasszal újabb 10 tonnával.A nagyhalas, Bojlis tó egész évben remek szórakozást ad azoknak, akik a nagyobb halakat részesítik előnyben. Nagyon sok 10+ -os ponty, amur és idén húsz darab  20 kg közeli tok is került a tóba.

A Kisverseny tó az egyik leghalasabb tavak egyike.  A finomszerelékes horgászok közkedvelt helye.  A téli tavak pedig igazi kihívás, akár rakós,  akár match vagy feeder a módszer, mindig van aki vallatja.Ilyenkor az egyik pisztrángokkal van feltöltve, a horgászok nagy örömére.A másik pedig igazi Kánaán lehet, hiszen a kárásztól a pontyig a  kicsitől a nagyig minden megtalálható benne, hogy télen se maradjon senki fogas nélkül.

Végül pedig a Nagy verseny tó, mely otthont ad a versenyeknek, a baráti vagy céges találkozóknak. Szinte minden hétvégén a szezonkezdéstől a szezonzárasig. A barátok Mekkája ez a tórendszer, ahol szinte mindenki ismer mindenkit,és folyamatosan vissza is térnek.A vendégkör is csak bővült, hála a megfizethető jegyáraknak.A tavakhoz oda lehet állni autóval, a büfében szinte minden van. és ha a halak is partnerek a szórakozásban, akkor remek élményekkel gazdagodhat, aki ide látogat.

Ha egy szóval kellene megneveznem, akkor sem gondolkodnék sokat hiszen ez a Moby Dick, vagyis ahogy már most is sokan hívják , a Moby !

http://mobydickhorgaszto.hu/

Katt a képre !

A horgászat alapvetően kikapcsolódás, de nem mindenkinek. Többen versenyeznek is, és bizony  kemény munkát is jelenthet egy adott versenynap. Most egy kicsit a felkészülésről, azon belül is a mentális felkészülésről osztanék meg néhány gondolatot.
Számomra furcsa volt, hogy mentálisan is készülni kell egy versenyre, pedig többen alátámasztották az elméletemet. Ha nem vagy formában agyban is, lehet bármekkora szerencséd is a húzásnál a helyfoglalásnál, vagy ha előtted a hal, akkor is el lehet szúrni a  nap végkimenetelét.
Vegyük sorba.  Úgy gondoljátok a húzási sorrendnek, majd a hely húzásnak van a legnagyobb szerepe a versenyen. Ki hova húzott, jó hely vagy rossz hely stb.
Én azt mondom, minden fejben dől el. Ha nem tudsz koncentrálni arra amit el szeretnél érni,nem is fog sikerülni.
Sokszor látom amikor egy verseny előtt, rá feszülnek a versenyzők a számokra, persze hogy én sem vagyok kivétel. Nem akarom a 18-ast,vagy 32-est, aztán húzásnál azért is ezekből fog húzni a játékos.
Mi történt az agyban?
A nem akarommal, el is érték, hogy tudat alatt azt a számot lássák maguk előtt, amit nem akarnak, vagyis nem azt látták amit akarnak. Innentől egyértelműen a vonzásnak tudható be, hogy be is vonzották a nem kívánt helyeket.
Mit tegyünk, ha szeretnénk  jobb pozícióban kezdeni a versenyzést?
Arra koncentráljunk, amit szeretnénk elérni, lehet ez rögtön a helyhúzás is, de akár a végeredmény is.
Azok a  a horgászokat akik a végeredményre figyelték legtöbbször magabiztosan horgásznak, és egy gyengébb pozícióból is sikerült eredményt felmutatniuk.
De ugyanez fordítva is igaz. Hiába a jobb pozíció, ha agyban nem volt felkészült a horgász.
Itt is megfigyelhető, hogy azok a horgászok, akik tudatosan készülnek a versenyekre, szinte mindig eredményesek, vajon miért? Hiszen én is azzal horgásztam, és én is tudhatok annyit, csak valószínűleg nem volt előttem a hal. Jön a magyarázat.
Nem minden esetben van így, sőt a legtöbbször nem így van. Az igazság az, hogy vannak, akik felkészültebbek, és nem adják fel az első kudarcnál. 
Vázolok egy példát.
Xy egész héten dolgozott, és hétvégén szeretne egy jót versenyezni, de már hétvége közeledtével arra gondol, hogy amit nem végzett el feladatot, azt jövő héten bepótolja. Az első gondolat, ami ott maradt, és egész hétvégén maradni is fog. Hiába szeretné, nem tud elsiklani fölötte.
A család is panaszkodik, mert sosincs otthon, le kell nyírni a füvet stb.
A verseny napján persze, ott van és igyekszik is, sőt még favoritként kezdhet is, de valamiért nem jön a hal.
A szomszéd persze ütemesen húzza a halat. Ekkor el kezd kattogni, legtöbbször azon, hogy mit csinált rosszul. Lehet, hogy pont semmit, meg az is hogy mindent, és a végén már azon rágódik miért nem maradt otthon füvet nyírni, vagy ment volna el dolgozni.
Mindent csinált csak nem tiszta fejjel, és hagyta magát összezavarni.
A mellette ülő horgász, felkészült, a munkáját elvégezte,a füvet lenyírta stb.
Végül a nem éppen favorit helyen foglalt helyet, de itt már a horgászatra koncentrált. Távolság, mélység, anyag, stb. De a legfontosabb az, hogy tiszta fejjel, csak az eredmény lebegett előtte.
Biztosan ti is észrevettétek már, főleg amikor kapástalan időszak van.  Nézzük a spiccet, de nem mozdul, szinte már szuggeráljuk, hogy húzza meg, mert a legkisebb mozgolódásra már vágnának is be.
Aztán egyszer csak elcsavarja valami. A felfokozott adrenalintól túlfűtött állapotban az első után, szinte azonnal jön még egy kapás, esetleg még egy, és ott megint elvágták, ahogy az adrenalin visszaáll a normál szintre, a kapások megint elmaradnak.
Ez sem véletlen. A  tudatalatti be is hozta amit elképzeltünk, csak onnantól,  hogy elértük már nem arra koncentráltunk hogy a következő is ugyanúgy húzza el, hanem megelégszünk a jelennel. Persze várjuk az újabb kapást, de már nem ugyanaz az érzés.
Bonyolult kissé, de azért mégsem.
Szükséges hogy minden jól működjön, az időjárástól a helyhúzáson át, de ha agyban nem vagyunk ott, akkor semmi értelme.
Ismertek olyan horgászt, akinél érezhető a szenvedély, vagyis az a fajta hozzáállás  ami nélkülözhetetlen az eredményességéhez? Mert én többet is. Csak a horgászatról tud beszélni, és ha mondasz neki valamit olyan, mint ha meg sem hallaná,  de ha visszakanyarodunk a horgászathoz újra képben van.
Ez már  a beidegződés, amikor annyira odafigyel a horgászatra, hogy igazából koncentrálni sem kell, mert  túl a sokadik versenyen, minden meg van tervezve. A felkészülés, a horgászat,a mozdulat...,minden.
A tudatos horgász, vagy versenyző úgy készül, hogy mindent megtervez jó előre. Látja maga előtt a taktikát,a játékot,és végül a sikert is ,és bármennyire furcsa, de a mentális felkészülésnek legalább akkora fontossága van, mint bármi másnak, ami a horgászatban nem elhanyagolható, hogy egy jó napot zárjunk.
Irigykedünk a sikerekre,de vajon mi is mindent megteszünk ennek érdekében ?

Mostanra már szinte mindenki hallott a meditációról, sokan alkalmazzák is az agykontroll valamilyen formáját, van, aki kikapcsolódásnak, pihentető mozgásnak nevezi. Akár így, akár úgy hívjuk, a lényegen nem változtat, mert minden ugyanarra tereli az embert, és elengedhetetlen a meditációhoz..

A folyamatos agymosós tv, rádió reklámok vagy a plakátok, ahol a 88 éves Soros György kacsint ránk, már kezdi kiverni a biztosítékot.

Ilyenkor már inkább kimenekülök a vízpartra, távol mindentől és egy kicsit együtt lehetek a természettel, amiben még nem csalódtam, és nyugodtan meditálhatok, gondolataimat összeszedve igyekszem azt pozitív irányba terelni, és a nap végén, még ha fáradtan is, de feltöltődve vágok neki az újabb hétnek.

Mindenkinél más a meditáció és másban talál kikapcsolódást is. Van, aki a ház körüli munkában, vagy a kertészkedésben, megint mások relaxációs gyakorlatokat végezve, vagy csak fülessel a fülben egy jó kis kocogás közepette jut el a kívánt szintre, de sorolhatnám a végtelenségig, hiszen minden ember más és más.

Én a természetben a vízparton, a horgászatban találtam meg azt a pontot ahol olyan mélyen ki tudok kapcsolni, hogy sokszor észre sem veszem, de meditálás közben, még el is szunditok pár percre. Amikor eggyé válok a természettel, az egy csodálatos pillanat. Nincs külső zaj, zörej, csak én és a környezet.

Érezni azt a másodpercet, amikor a nap melege karöltve a déli széllel az arcomat simogatja, amikor fülembe madarak zenélnek, miközben a zöld fű illata ott marad az oromban. Lehunyom a szememet és át adom magam a természetnek. Csodálatos. Bármikor, bármeddig alkalmazható, hiszen a nap holnap is felkel, a szél holnap is fúj, és a madarak ugyanúgy éneklik a dalukat, mint ma.  

Ma már ott tartok, hogy szinte bárhol, bármikor képes vagyok kikapcsolni, elég egy olyan kép, vagy érzés, amit már egyszer elértem, és ha sikerül felidéznem, akár nyitott szemmel is meditatív állapotba kerülhetek.

Különös erről beszélni, mert nem hittem benne. Nap nap után csak a munka volt. Néha még a családra sem maradt idő, mert hajtottam magam. Most hogy horgászom, több időm lett mindenre.  Elsősorban több időm lett magamra, és már nem dolgozom annyit. Egészen átformálta a személyiségemet. Régebben a munka mellett a stressz volt az, ami elvitte a gondolatokat. A szorongás, a folyamatos megfelelési kényszer tudd ám olyan helyzetet teremteni, ami kizökkenti az embereket abból az irányból, amit szeretnének elérni.

Engem a horgászat segített át ezen a Gordiuszi csomón, és most kiegyensúlyozott, kevesebbet idegeskedő ember lettem.

Elképesztő mennyire ki tud kapcsolni az agy, és ezt a pillanatot akkor kell megragadni, amikor utolér. Érdekes, hogy ebben a tudatállapotban az agy nem képes a negatív gondolatra, csak és kizárólag jó élmények, képek, döntések születnek és ragadnak meg. Ha egy ember alapból gonosz természetű, még akkor sem képes meditatív állapotban a gonoszságra. Az agy ebben az állapotban csakis építkezik, de soha nem rombol.Többen olvastak már mindenféle pozitív gondolkodásról írt könyvet. Mindenki ugyanazt mondja, és sugallja, hogy ugyanarra az állapotra hangolja az olvasót.

A kérdés, hogy te hajlandó vagy-e ezt megérteni?  Mert ha igen, akkor te is képes leszel változtatni az életeden, képes leszel úgy élni, ahogyan azt elképzelted. Itt mindegy, hogy milyen társadalmi pozícióban vagy, hogy van-e pénzed vagy nincs, csakis időt kell szánnod magadra.

Én inkább az a horgász szeretek lenni, aki érzi azt, amikor a lüktető természet befogad, amikor egy élettel teli halat foghatok a kezemben, és látom elúszni, amikor visszahelyezem a vízbe.

Keresd te is azt az állapotot, melytől azt a pluszt kapod, amit a legtöbben sajnos soha sem érnek el.

Gordiuszi csomó az életed, vagy nem bírsz kilépni abból amit csinálsz, mert nem látod a kiutat? Kezdj el meditálni, a legjobb, ha horgászol is közben!

Katona József sem ismeretlen a horgászok körében. Az amatőr versenyeken, biztosan letette a névjegyét, és szinte nem ismerek olyan horgászt, aki ne akarna egyszer győzni ellene. Az az igazság, keveseknek sikerült. Én is versenyeken találkoztam vele, és egy rendkívül segítőkész embernek ismertem meg. Ha éppen nem úgy sikerült a napja ahogyan eltervezte, mindig magában kereste a hibát. Tudását most egy új etetőanyagba gyúrta, és így próbál segíteni a horgászoknak, hogy megfogják a halat. Ismerjétek hát meg ti is.

Katona József a név, akit a Pest megyei összes amatőr versenyen már ismernek. Én mégis arra kérlek mutatkozz be, néhány mondatban az olvasóknak.

Katona József vagyok, vagy simán csak Józsi, mert a horgásztársaim így hívnak.  Így jobban szeretem , bár nem vagyok már egy mai gyerek .Több mint három évtizede estem bele ebbe a „betegségbe” és egy darabig nem is szeretnék kigyógyulni belőle. Nagyon megtetszett a halfogás öröme, így szinte minden hétvégén horgászni voltam, ha időm engedte! Rabja lettem a halaknak, később pedig a horgászversenyeknek. Első versenyemen kb. 15 éve indultam el, itt egyből sikerült a második helyen végeznem, ami  csak tisztán szerencse volt de a verseny nyújtotta adrenalin miatt  már végképp nem volt megállás! A horgászat számomra egy életformává vált és az évek alatt rengeteg embert ismertem meg a vízparton és sok máig tartó barátság kötődött.

 Gondolom, te sem feederbottal kezdted a pecát, mégis mikor fogott meg a rezgőspicces horgászat?

Igen, jól gondolod. Csipeszesként kezdtem a horgászatot a Velencei-tavon. Abban az időben, még szépen lehetett  fogni azzal a módszerrel is. Nem is hallottunk még akkor feederbotról . Szerintem harminc éve nálunk még kapni sem  lehetett, de lehet hogy tévedek . Mindenesetre nem volt sem internetem sem facebook-om, ahonnan értesülhettem volna ezekről a technikákról akkoriban. Később megvásároltam az első rakósbotomat ,versenyládámat  és évekig ezzel a módszerrel horgásztam ami még mostanság is előkerül néha . A Duna  szépsége és közelsége  miatt voltak olyan éveim, hogy szinte napi szinten jártam le rakózni erre a gyönyörű folyóra .Az  első feederbotomat úgy 15 éve vettem meg. Nem  szerettem bele egyből és  nem is  tulajdonítottam nagy jelentőséget neki még akkor, pedig ha visszagondolok nagy szerepe volt az  első versenyemen elért eredmény  megszerzésében  . A feederlázt azonban nem lehetett elkerülni és én is úgy tapasztaltam, hogy sok esetben eredményesebb  ez a módszer . Ezek után minden jött magától, vettem még egy botot és persze hozzá orsót,  azután még egyet és még egyet és ez így megy a mai napig . Számomra nyilvánvaló lett, hogy ez a nekem való módszer, ezt az egyre javuló teljesítményem is igazolta. Sokkal eredményesebb lettem, mióta feederezem, megismerkedtem a method módszerrel!

 Az amatőr versenyeken rendre a dobogón láthatunk. Ha az ember sikeres mindenféle szóbeszéd kap lángra, és minden "vélt" elmélet az etetőanyag körül forog. A "van pénze, megteheti"-től a "mert összerakják neki"-ig. Mi ebből a valóság?

Igen, az utóbbi évek nagyon jól sikerültek, több mint száz darab kupát, sok érmet és oklevelet sikerült a gyűjteményembe raknom. A horgászat nem éppen a legolcsóbb hobbi az biztos, számomra is sok áldozattal jár,hogy űzhessem ezt a sportot . Úgy gondolom,hogy a sikerességnek sok összetevője van. Ezek közül a legfontosabb az,hogy horgásszunk! Minél, többet,lehetőleg versenykörülmények között.Az itt szerzett gyakorlat és tapasztalat az ami ha eléggé kitartóak vagyunk, akkor egy idő után beérik. Ebben a sportban mindig van mit tanulni és van hová fejlődni.Fontos a  helyismeret a meghorgászandó táv, a jó csaliválasztás és nem utolsó sorban szükségünk van egy jó minőségű etetőanyagra is.Nem tartozom azon horgászok közé, akinek összerakják-rakták valaha is, hogy mivel horgásszon, ellenben én már, több embernek segítettem,  esetleg összeállítottam nekik a method mixet egy adott versenyre, amin értek is el szép sikereket . Hozzáteszem nagyon szívesen segítettem és egy  kicsit az én sikeremnek éltem meg az elért eredményeiket .Természetesen a  halakat nekik kellett megfogni.

 A ranglistás versenyek mikor kerülnek előtérbe, vagy már el is kezdődőt?

A ranglistás versenyek egy érdekes kérdés számomra. Sajnos jelenleg  nincs annyi szabadidőm a munka mellett, hogy ezeken részt tudjak venni . A pénz másodlagos dolog úgy gondolom , de ez már tényleg nem egy olcsó játék .  Ezeken a versenyeken kötelező edzésnapok vannak és az sem árt ha ezt megelőzően még tudunk a helyszínen egy pár napot  horgászni . Maximalista vagyok a horgászat terén így még ezeket a feltételeket nem tudom biztosítani magamnak addig biztosan nem fogok rajtuk indulni .  Tervben van viszont a Method OB-n való indulásom-indulásunk ! A jövő évben elsősorban az saját csapatom összeállítására és annak segítésére fogok fókuszálni!

Az utóbbi két évben Stég teszthorgászként voltál jelen, beleszólásod is volt a készülő etetőanyagokba, csalikba?

Beleszólásom nem volt a készülő termékekbe, de úgy gondolom a tesztelésekben és az ötleteimmel tudtam segíteni a csapatott, akiknek nagyon sokat köszönhetek!

Óvhatatlan a kérdés, ha a Stég teszthorgásza voltál, mikor volt időd kikísérletezni ezt az új etetőanyagot ami az Atomix Cloud Method néven kerül majd forgalomba?

Egy kicsit távolabbról kezdeném. 6 évvel ezelőtt abba a szerencsés helyzetbe kerültem,hogy tagja lehettem a Big Carp Baits csapatának, mint teszthorgász. Ez idő alatt is sok szép eredmény született, köztük sikerült megnyernem egy 8 fordulóból álló éves amatőr versenysorozatot, majd az utóbbi két évet a Stég Product csapatánál töltöttem. Itt a fent említett sorozatot sikerült még kétszer megnyernem. A versenyekre járva kezdetben volt egy időszak, amikor nem tudtam kiugró eredményt elérni az általam ismert és forgalomba lévő termékekkel, így nekiálltam kevergetni,kísérletezgetni. Miután teszthorgász lettem, hozzá tudtam jutni mindenféle kitűnő alapanyaghoz.Adott volt minden lehetőség. Szabadidőmben sok -sok órát töltöttem a vízpartom és kis műhelyemben, évekbe telt mire összeállt az AtoMiX! Sokan tévedésbe vannak a teszthorgászattal mint fogalom . Egy teszthorgásznak nem az a dolga, hogy a már meglévő termékeket tesztelje . Elsősorban a fejlesztés, kísérletezés, új termékek kitalálása és ezek tesztelése a dolga, amik persze titokban folynak, melyről a nagy közönség már csak akkor szerez tudomást, amikor piacra kerül egy-egy termék . A versenyekre  természetesen a már kész termékekkel megyünk általában ! Kivétel volt ez alól a Creative Carp Baits,  ahol alapanyagokból állítottunk össze magunknak etetőanyagokat, nem kevés sikerrel ! Sokan ismernek és tudják, hogy régóta kísérletezem egy  jó method mix összeállításával , ami nem volt publikus.  Rengeteg időm , energiám és nem kevés költségembe került mire a AtoMix methodmixeket összeállítottam  és teszteltettem barátaimmal is ! Az Atomix Cloudy egy termékcsalád lesz, ami rendkívül jól felhősítő method rendszert foglal magában.

Ez a piac kissé telített, ha finoman szeretnék fogalmazni. Az ismertebb gyártók, nevek is ebben az évben rukkolnak elő az újdonságokkal. Nem érzed úgy, hogy nagy fába vágtad a fejszét amikor ezt az évet választottad a megjelenésre?

Igen tudom, hogy sok termék van már a piacon és nyilván lesznek újdonságok jövőre is. Az Atomix is ezek közzé fog tartozni . Tizenkét termékkel fogunk megjelenni a piacon, tavasszal mindegyik a verseny tapasztalataim alapján lett  összeállítva . Úgy gondoltam,hogy szükség van olyan magyar termékcsaládra a piacon amivel nyugodtan le lehet ülni egy versenyre és akár még eredményesek is lehetünk. Három féle Methodmix lesz ezeknek a bekeveréséhez szükséges Liquidekkel. Ezek a liquidek teljesen másképp működnek, mint az eddigiek.Tudomásom szerint nincs még ilyen a piacon. A csalikra és a betöltött kosarunkra pedig 3 féle  Amino Gel . Három terméket pedig meglepetésnek szánok . Tudom,hogy nehéz fába vágtam a fejszét, de a sok privát megkeresés és  a barátok biztatása arra  késztetett, hogy belevágjak . Egyébként is a horgászok fogják eldönteni, hogy életképes-e a vállalkozásom. Egy biztos, csak kitűnő minőségű magyar vizeken tesztelt termék fogja elhagyni a kezeimet!

Határ a csillagos ég, szokták mondani. Te hogyan érzed meddig lehet elmenni?

Az emberi találékonyság végtelen és a határ tényleg a csillagos ég lehet! Fontos, hogy legyenek céljaink és abban, amit csinálunk, mindig jobbak legyünk. A horgászoknál is így van.Egyre több halat szeretnénk fogni és minél nagyobbakat!!!  Ha idén húsz kupát nyertünk, akkor jövőre huszonötöt szeretnénk és sorolhatnám . A horgászat folyamatosan fejlődik felszerelésben, és etetőanyagban is . Ehhez szeretnék én is hozzájárulni az AtoMiX termékekkel !

Melyik elért eredményedre vagy a legbüszkébb?

Tavaly harminc darab kupát sikerült nyernem, köztük három bajnokságot nyertem meg! A legbüszkébb azoknak az embereknek a sikereire vagyok akiknek segítehettem tanácsaimmal ,ötleteimmel az év folyamán  és a sok barátomra, akik mindig mellettem álltak és remélem mellettem is lesznek a jövőben ! Ezentúl is mindenki rendelkezésére állok legjobb tudásom szerint!

Mit üzennél a fiatal horgászoknak, azoknak, akik most ismerkednek ezzel a sportal, miért érdemes ezt választani?

Remélem egyre több fiatal választja ezt a sportot, mert szükség van az utánpótlásra. Ne otthon a gép előtt ülve, a  fotelből horgásszanak.Mozduljanak ki  a számítástechnika világából a szabadba a jó levegőre ! Ismerjék meg és tiszteljék a természetet.Vigyázzanak a halak épségére, környezetük tisztaságára . Rendkívüli élmény a horgászat és maga a vízpart, például  egy szebb hal megfogása és visszaengedése a lételemébe! Na és az adrenalin, abban se lesz hiány !!!

Pethő Mázli Roland, a Keve horgászpark, tógazdája, és sikeres sporthorgász. Nem ritkán fordul elő, hogy a tóparton, egy bot végébe kapaszkodva találkozunk, és kevés embert ismerek, aki ennyit horgászna. Tapasztalatait, rendre megossza a kilátogató, horgászokkal és már szállóigévé vált a "nincs ebben a tóban hal”, vicces kijelentése.

 Légy szíves mutatkozz be a kedves olvasóknak, akik még nem ismernek

Sziasztok Pethő Roland vagyok.

24 éve horgászom még a nagypapám fertőzött meg vele a nagy Duna budafoki szakaszán. A szüleim állítása szerint előbb kötöttem meg a horgot, mint írni tudtam volna. Emlékszem kis gyerek koromban minden egyes szabad percemet lent töltöttem a dunaparton a papámmal és a horgászat szerelmese lettem.

Emlékszem még az első "peca botomra" ami egy évig szárított nád vessző volt. A szerelék nemes egyszerűséggel egy nádszál rá kötve a zsinór egy gyufaszál az úszó vagy libatoll és egy kis horogból állt. Mindig mielőtt elindultunk kaptam egy gyufás skatuját a kezembe és papa csak annyit mondott ébressz fel, ha ez tele van és akkor indulunk horgászni.

A feladat a következő volt: irány a kert vége ahol disznók, csirkék és mindenféle házi állat volt a gyufásdobozzal és egy légycsapóval, amikor tele csapkodtam léggyel keltettem is az öreget és mentünk snecizni. Aztán pár év múlva mikor nagyobb lettem a nagy Duna közepén voltunk már minden délután vagy hétvégénken és márnát meg balint fogtunk. Az elején kicsit féltem mivel mellettünk járkáltak a nagy toló hajók és akkora hullámokat csináltak mintha a tengeren lenne az ember de idővel hozzá szoktam és már nem érdekelt. Ahogy teltek az évek már nem nagyon vitt magával az öreg mert nem tudta elviselni, hogy több halat fogok tőle. Az utunk két felé vált ő ment balinozni én meg kergettem a békés halakat inkább.

Aztán mikor itt hagyott minket akkor egyre inkább fájó szívvel mentem vissza a Duna partra mert bárhova is mentem mindig ő jutott az eszembe. Meg természetesen a halfogás is egyre rosszabb volt ahogy teltek az évek. El kezdtem dolgozni már időm se volt annyi amennyit lent kellett volna tölteni ahhoz, hogy jókat lehessen horgászni. Ekkor kezdtem el tavak felé kacsingatni mert az a kevés időm, ami volt tartalmasan halfogással telt és nem csak a dunaparton keresgéléssel és a gébek fogdosásával.Most jelenleg tógazda vagyok a Keve horgászparkban és ez a szerelem azóta is tart. :)

Tógazdának lenni, nem mindig hálás feladat, és mindenki arra gondol, mennyit horgászhat az emberfia, hisz a munka egyben kikapcsolódás is. Hogyan kerültél kapcsolatba, ezzel a munkával?

Valóban az első 1-2 évben rengeteget horgásztam de sokan tévedésben vannak ezzel kapcsolatban. Ugyan azt csinálni minden nap, évekig nem mindig izgalmas. Az elején ahogy beértem a munkahelyre dobócső a kézbe mentem ki a rod podomhoz ami ott áll lassan 3 éve, és etettem. Aztán mikor kicsit kevesebben lettek és kiadtam a jegyeket bedobáltam és a távjelzőt letettem a halőrház mellé. Amikor csipogott sprint, fogtam egy pontyot vagy amurt csináltunk róla egy képet és így tovább. Amikor sokan voltak a tavon is ezt csináltam és volt pár km a lábamba minden nap. Rengeteg halat fogtam és kezdtem kicsit unni, hogy annyi kapás van mint az őrült és ezek az 5-10kg közötti pontyok.

Már nagyon monotonná kezdett válni. Lassan 2 éve már abban találtam meg azt a + dolgot, hogy elkezdtem horgász versenyekre járni. Nagyon szeretek eljárni, párommal, új számomra ismeretlen tavakra is, kergetni a nagyobb testű pontyokat, és a versenyzés is valamiért sokkal jobban vonz már.

Hogyan kerültem ide? Mikor elvégeztem az iskolákat egyből elkezdtem dolgozni évekig kertépítő voltam egy cégnél, rengeteget dolgoztunk és kevés időm maradt a horgászatra, valamint a téli hónapokban kevesebb munka volt a kertekben. Egyik évben olvastam a hirdetést az interneten, hogy Halőr Tógazda tanfolyamon lehet indulni Gödöllő Szt. István egyetemen és úgy döntöttem megcsinálom. Volt egy kedvenc tópart, ahol sok időt eltöltöttem, mégpedig a régi Benta Horgászpark. Amikor megvolt a vizsgám beadtam oda az önéletrajzom a vizsga papírral és szerencsémre fel is vettek pár napon belül. Így kezdődött az én kis történetem és szerencsésnek érzem magam mert a munkám egyben a hobbim is lett.

Bojlis horgászként tartanak igazából számon, mégis újabban többen látnak feederrel horgászni, lehet, hogy megtetszett ez a fajta horgászat is?

Itt kitérnék pár dologra. Most mi is a fedderezés? Ugye a bot spiccét nézzük és várjuk a kapást. Akkor én egész gyerek koromban feedereztem a nagy Dunán csónakból, partról. Mivel a csónak végében az égnek álló spiccet lestük vagy a parti kövezésen úgyszintén az égnek álló spicc mutatta a kapást. Mióta horgászok nagyon sok órát töltöttem már vízparton, különböző tavakon, folyókon és rengeteg halat is fogtam. Kicsit meg untam az átlag méretű halakat és elkezdtem pár évvel ezelőtt a nagy halak irányába haladni. Ugye sokaknak az az elmélete, hogy ha a nagy bojlit felrakom arra tuti majd nagy hal fog jönni. Szerintem ez az elmélet eléggé téves. Rengetegszer megcáfolta már ezt a tézist a vízparton eltöltött időm és tapasztalat. Kanyarodjunk kicsit vissza a feederezéshez. Amikor "Bojlis" versenyeken vagyunk nagyrészt az a dolgunk, hogy minél több halat fogjunk egy adott idő alatt. Na most a bordás ólom vagy paszta ólom, amit megtöltünk bojlimixxel vagy pasztával és a pici csalik, amikkel horgászunk, nincsenek is olyan távol, például a method módszertől. Szerintem minden elmélet és technika ugyanazon az elven alapszik, ha ponty horgászatról van szó, annyi különbséggel, hogy én nem a spiccet figyelem, de fárasztani a halat ugyanúgy kell.

Mivel jár a munkád, gondolom nem csak a vendég fogadásból?

A munkám azért elég összetett, még ha sokan nem így látják, akkor is. Egy tó körül mindig van mit tenni, a karbantartástól a felügyeletig hosszú a sor. Nyáron a fűnyirás, télen a nádvágás, és persze folyamatosan rendben tartani mindent, mert nem mindenki ismeri a szemeteskukát. Az emberekkel én tartom a kapcsolatot telefonon általában, aki ide telefonál és érdeklődik az velem beszél. Gyakran megyek ki ellenőrizni a horgászokat, hogy nem e rosszalkodnak. Sajnos jó párszor kellett már elküldenem innen horgászt mert nem megfelelően bánt a halakkal. Azt nem tudják felfogni, hogy a halak nyújtanak nekünk örömöt, ha tönkre tesszük őket akkor legközelebb nem fogunk semmit.

Horgász versenyeket szerveztem és aki akarna esetleg ide horgászversenyt csinálni azokkal egyeztetek, az itt kapható termékek feltöltése stb. Egyszóval adminisztrációs feladatok is.

Készül az etetőanyag, és csali a műhelyben. A horgászattal eltöltött időd pedig arra enged következtetni, hogy egy igazán jól összerakott és tartalmas terméket kapunk. Hol tart a tesztelés és a gyártás, vagyis mikortól lesz elérhető, lehet-e már erről beszélni?

Valóban jól informált vagy. Idén, ha minden jól megy (március) hónapban kaphatóaik lesznek az általam kigondolt és gyártott etetőanyagok és csalik. Sok évet töltöttem el más cég csalijaival horgászva és valahogy mindig valami probléma adódott. Sok volt az irigy ember és a hátulról furakodás, ezt megelégeltem, és úgy döntöttem bele fogok egy olyan dologba, ahol nem mondják meg többé nekem, hogy mikor mit és hogyan kell csinálnom. A sok horgászattal eltöltött órák alatt kialakul minden emberben egy kép, hogy mit szeretnek a halak, akár évszakokra lebontva, vagy a kapástalan időszakokban mihez kell nyúlni, hogy akkor is tudjunk pár db halat kicsikarni a vízből. Ezen tapasztalatokra építve, fogjuk a csalikat gyártani és fejleszteni, remélhetőleg sok horgásznak segítve, hogy még több halat foghasson.

A termékek között található lesz method mix, aromák, bojli és még sorolhatnám. Akik esetleg figyelemmel kísérnék a jövőben a munkánkat, azoknak ajánlom a Mázli World csoportot, ahol folyamatos friss hírekkel szolgálunk.

A tavalyi versenynaptárad is tömve volt, idén folytatódnak a versenyek, és láthatunk-e feeder versenyeken is?

Igen tavaly, ha jól emlékszem 8 versenyen vettem részt. Előreláthatólag idén lesz 6 bojlis versenyem és 3 feeder.A csali tesztelések igazi arca egy versenyen mutatkozik meg mikor nagy a terhelés a tavon. Ügyesebbnél ügyesebb horgászok próbálják becserkészni a halakt és köztük kell helyt állnia mind a csalinak mind a horgásznak. Mivel csaligyártásra adtam a fejem idén remélhetőleg tudom majd tartani a tavalyi színvonalat de mindenképp kel egy kis Mázli hozzá.

Idén is elég sok olyan tavon fogok versenyezni, ahol még azelőtt soha nem jártam. pl: Maconka, Merenye, Szlovákia és azért a helyi horgászokkal szemben nagy a hátrány, amit le kell tudni dolgozni. Az ilyen kihívásokat szeretem igazán hisz az ember holtig tanul és Ha mindig ugyanoda járok horgászni nem fejlődök sehova.

Elárulod nekünk, hogy a Keve horgászparkban melyik a legjobb etetőanyag és csali kombináció? Na jó ez vicc volt, de mi az az etetőanyag vagy csali, ami nélkül nem indulsz el feederezni?

HEHE. Nálunk nagyon jól működött és még szerintem működik is a fűszeres etetőanyag és fűszeres csalik. Valamint a halas és minden féle büdös etetőanyagok és csalik is. Ezek ugyan azok a pontyok, mint bárhol máshol. Ha megvan egy vonal, ami nagyon jól teljesít akkor azt bátran viheti az ember minden tóra mert ugyan olyan pontyok vannak mindenhol. Ezerszer vettem már észre, hogy eljön a horgász megveszi a jó csalit és úgy megy haza, hogy nem fogott szinte semmit és mindent szíd még a bokrot is pedig csak egy valamiben kéne keresnie a hibát mégpedig önmagába.

Itt nincsenek már csodák van egymillió baits meg team és senki nem tud csodát tenni. Mindenki ugyan azokból a dolgokból dolgozik, mint a másik maximum más arányban kevergetik. Van, aki erre és van, aki arra esküszik. Lényeg a lényeg. Szerintem a sok évnyi horgászatok alatt tanult dolgokból összerakott jó minőségű etetőanyag egy fél siker és már csak egy olyan horgász kell, aki használni is tudja azt.

A bojlis botok mellet, gondolom a heavy feederek a favoritok, hiszen a távdobás az egyik erősséged, gondolod, hogy eljön az az idő, amikor lágyabb botokra cseréled?

Mindenképpen a Heavy kategória érdekel mivel a tapasztalatok a versenyeken mindig azt mutatták, hogy aki nagyobbat dob és még meg is tudja etetni viszonylag pontosan az több halat is fog, mint a többiek, akik 70-80m re horgásznak.

Sokszor van az, hogy a nagy erős botokkal megdobáljuk a 140m es távolságot és a szákolás előtti pillanatban a durva szerelés miatt elmegy a halunk.

Itt jön képbe a sok évnyi horgászattal eltöltött idő. Rengeteg kis aprósággal lehet kompenzálni azt a dolgot, hogy a halat ne veszítsük el hanem meg is fogjuk. Például egyáltalán nem mindegy az orsóink és a fékének a beállítása, valamint az se mindegy, hogy bánunk a hallal. Kilehet csörlőzni remekül mert az a bot lehetővé teszi de az legtöbbször azt eredményezi, hogy még bent elmegy vagy szákolás előtt mivel szét téptük a száját. Ésszel kell horgászni és vigyázni kell a halakra akkor nem lehet probléma. Tervezem most feeder bot vásárlását mivel pár versenyen el akarok indulni idén mert a versenyen tesztelt etetőanyag keverék az igazi szerintem. Az, hogy leülök ide a gátra összehúzom a spombos botot a feeder bottal, beetetem a halakat és fogok egy csomót az csak jó irányt mutat, de a versenyen elért dolgok szerintem többet érnek ettől sokkal.

Melyik sikeredre vagy a legbüszkébb?

Hát ez egy nagyon nehéz kérdés. Az utóbbi 2 évben nagyon sok olyan élményem volt mind versenyeken mind hétköznapi horgászaton, ami felejthetetlen számomra és rengeteget tanultam belőlük. Talán a legbüszkébb az a 2015 őszén elért 1. helyünk Székely Őzetanya horgász tavon. Az egy 10+ os verseny volt, ami annyit tesz, hogy mindek 10kg feletti hal számított csak a versenyben. Életünkben először voltunk azon a tavon és az elmélet és a taktika, amit oda elképzeltünk fantasztikusan működött. Ez egy nagyon ritka eset mivel sok versenyre érkeztem már elképzeléssel de a halak általában mindent borítanak és teljesen más dolgok működnek. Fogtam Háziréti Bojlis versenyen is 13kg os gyönyörű koi pontyot, ami egyben egyéni rekordom.

Soha nem felejtem el életem első 20+ os pontyát sem, amit 2016 tavaszán fogtam szintén a Székely Őzetanyai bojlis versenyen, ami azóta is életem legnagyobb pontya a maga 22,650kg súlyával.

Mit üzensz a fiataloknak, akik szintén erre a pályára lépnének miért érdemes korán kelni?

A fiatal kezdőknek csak annyit üzennék, hogy mindig járjanak nyitott szemmel a figyelmük ne csak a csalikra meg felszerelésekre koncentrálódjon hanem a vízre és a természetre is ami körül veszi őket.

Rengeteg horgászattal eltöltött óra után úgy is minden jönni fog magától. A sok hiba amit vétenek majd nem baj hisz abból fognak tanulni. Soha ne legyenek önfejűek és makacsok az ember minden horgászatból tanul és soha nem szégyen a másik horgásztól ellesni dolgokat vagy akár oda menni hozzá és kérdezni.

Korán kelni? Amikor az emberek nagyrésze a legmélyebb álmát alussza akkor húzza a dupla 24 et az iszap szemű ;).

Minden kedves horgász társamnak nagyhalakban gazdag 2017 es szezont kívánok.

A következő horgász,akit bemutatnék nektek,nem más mint Hanuta Ferenc a Fish Hunter horgászbolt tulajdonosa. Versenyhorgász aki idén csapatban és egyénileg is részt vesz több ranglistás versenyen, reméljük nem kevés sikerrel.

Hanuta Ferenc, neved nem ismeretlen a horgászvilágban. Számos versenyen, bizonyítottál már, és nem mellesleg egy jól menő horgászbolt tulajdonosa is vagy, mégis arra kérlek, néhány mondatban mutatkozz be az olvasóknak.

Hanuta Ferenc vagyok Egerben születtem 1975-ben. Cegléden üzemeltetem a Fish Hunter nevű horgászboltot ami hobbiként indult, sok ember hosszas unszolására. Cégemnek nem ez a fő profilja, bár ez alatt az 5 év alatt amióta nyitva vagyunk elég szépen kinőtük magunkat. Arra nem emlékszem mióta horgászom, talán lehet, hogy még pelenkát hordtam/. De arra emlékszem, hogy a nagybátyám volt az, aki mindig minden nyári szünetben horgászni vitt, valahogy úgy mint a Tüskevárban Matula bácsi Tutajost. A horgászat és a természet szeretete születésemtől kísér. Engedélyemet Ceglédre költözésünk után szereztem meg 1995-ben. A rezgőspicces horgászatot 1998 ban kezdtem 19 évvel ezelőtt. Az első rezgőspicces horgászbotom egy SILSTAR TRAVERSE-X teleszkópos pickerbot volt. Előtte soha nem hallottam erről a horgászmódszerről, de ahogy a boltban megláttam a botot szerelem volt első látásra. Azonnal megvettem. A horgász haverom a következő horgászaton kiröhögött, hogy mi a fenét vettem. Az első horgászat alkalmával bizonyított a módszer. Én 5kg kárásszal, Ő 5db törpével véglegelt. Mondanom sem kell, hogy a következő hétvégén pesten vett két feederbotot. Innentől a kedvenc módszerem a feeder horgászat lett.

A versenysportból már ismerünk, elárulnád, mikor volt az a pillanat, amikor úgy döntöttél, hogy belevágsz a versenyzésbe?

Sohasem vonzott a versenyzés világa. Aki ismer tudja, hogy nem szeretem a versengést és nem is vagyok igazi versenyzőnek való. Én inkább segítek másokon. Tavaly óta mégis eljárok versenyekre. Főleg ranglistás, országos versenyekre. Ennek egyetlen oka van, mégpedig az hogy az "igazi" versenyzőkkel horgászhatok. Többek között Erdei Attilával, Walter Tamással és még sorolhatnám a nagy neveket. Ráadásul egy ilyen versenyen többet lehet tanulni a horgászatról 1 óra alatt, mint a hétköznapi pecákon 1 év alatt.

Talán akad még olyan olvasó, aki nem tudja, hogy imádsz pergetni, és ha teheted, akkor a ragadozó halakat, próbálod kijátszani. Télen pergetés, nyáron feeder. Van esetleg olyan ága a horgászatnak, amit nem próbáltál meg a legmagasabb szintekig űzni?

Én mindenkinek azt javaslom amennyiben lehetősége van próbáljon ki minél több horgászmódszert. Én már szinte mindent kipróbáltam amire lehetőségem volt. A legyezéstől kezdve a bojlizáson keresztül szinte mindent, de a szívem mindig visszahúz a feeder botokhoz. Bár még nekem is van ismeretlen terep a horgászatban. Ez pedig a rakósbotos horgászat. Ami azonban késik az nem múlik, novemberben beszereztem egy 10 méteres pontyos rakót, amit idén tavasszal fogok kipróbálni. Véleményem szerint egy igazi horgászboltosnak mindenhez kell egy kicsit érteni, hogy a betévedő kezdő horgászt el tudja látni némi jótanáccsal.

Horgászbolt tulajdonosnak lenni nagyszerű lehet, de mindig ott marad a kisértés az új dolgokat kipróbálni, elsőként kézbe venni egy új botot vagy orsót, aztán ha megtetszik valamelyik termék, meg tartsam vagy nem, örök dilemma. Hogyan lehet párhuzamot teremteni a horgászat és a bolt tulajdonos között anélkül, hogy át ne ess a ló túloldalára?

Erre röviden tudok válaszolni: Van az üzlet és van a magánélet a kettőt soha nem keverjük. És ami lehet, hogy furán hangzik, de én is járok horgászboltba. Ha más városban járok ugyanúgy bemegyek az ott lévő horgászboltokba, és bizony, ha meglátok valami újat vagy érdekeset akkor meg is veszem.

Lesz-e versenyzés továbbra is?

Szándékom szerint idén is megpróbálok minden feeder ranglistás versenyen részt venni. Illetve idén szándékomban áll egy feeder csapatot összeálltani Fish Hunter Feeder Team néven. Így, ha minden jól megy el tudunk indulni a feeder klubcsapat országos bajnokságon. Természetesen ez egy amatőr csapat lesz a profik között, így semmi különös célunk nincs. Talán csak egyetlen, hogy ne legyünk utolsók. Egyébként saját magamat is az amatőr versenyzők közzé sorolom, csak jó érzés profik között versenyezni.

(Ígérem, figyelemmel kísérem majd a csapat útját)

Mi az abszolút kedvenc etetőanyag és csali, amit nem hagynál otthon?

Erre nehéz válaszolni hiszen minden víz más. De ami sosem hiányozhat a táskából az a KORDA GOO aroma. Mindenkinek van valami csodaszere, amiben bízik nekem ezek az aromák, amik a plusz bizalmat adják a versenyen. Konyhapecánál előszeretettel használom a  BAIT-TECH etetőanyagait. Method csaliként főleg egy angol cég a CRAFTY CATCHER mini bojlijait tüzöm tüskére. Hosszúelőkés feederezésnél pedig követem a hivatalos versenyszabályzatot, tehát csak természetes csalikat alkalmazok.

 Melyik elért eredményedre, vagy a legbüszkébb?

Természetesen a ranglista versenyeken elért eredményekre. Elég nagy bátorságra vall úgy odamenni egy országos versenyre, hogy a verseny napján látod először az adott vizet. Ennek tükrében bátran ki merem jelenteni, hogy az elért eredmények minden várakozásomat felülmúlták. Stabilan mindhárom ranglistás versenyen a középmezőnyben, sőt inkább még fölötte teljesítettem.

 Határ a csillagos ég, ahogy mondják, de meddig lehet ezt fokozni?

A célom, hogy egy ranglista pontot elérjek. Ezzel felkerülhetnék az országos ranglistára, az igazi versenyzők közzé. Ez annyit jelent, hogy egy ranglista versenyen be kell kerülnöm az első húszba. Reálisan nézve, aki már volt ilyen versenyen az tudja, hogy ez azért nem kis teljesítmény lenne.

Végezetül, amit minden horgásztól megkérdek. Mit üzennél a fiataloknak, akik szintén e remek sportnak hódolnak?

Én elsősorban nem csak a fiataloknak üzennék hanem a hozzám hasonló horgászoknak. A mi felelősségünk, hogy a következő generációnak megmutassuk a helyes utat. A természet szeretetét és annak a védelmét. Végre elkezdtük felismerni, hogy a természetet nem lehet a végtelenségig kizsákmányolni. Gyerekkoromban a falu szélén volt egy kis tó. Soha senki nem telepített bele egy darab halat sem. Mégis annyi hal volt benne, hogy egy meghajlított gombostűvel meg egy parafadugóval számolatlanul fogtuk benne a halakat. Sajnos ma már ilyen nincs. Nem vagyok ellene a megfogott hal elvitelének, de azt ne mértéktelenül tegyük. Védjük a természet értékeit.

Amikor felvetődőt az ötlet, hogy interjút készítsek, az elsők között volt Jámbor Attila neve is. Bár nem ismertem előtte, csak a sajtóból, tv-ből, mégis a kisugárzása arról árulkodik, hogy egy ízig-vérig horgász. A Fehován, volt szerencsém néhány szót váltani vele, és ez be is bizonyosodott, hogy ha Dovit akkor Jámbor Attila!

Jámbor Attila neve összeforr a Dovittal, szinte nincs ma horgász aki, ha meghalja, a nevet ne tudná, kiről van szó. Mégis arra kérlek légy szíves mutatkozz be, azoknak az olvasóknak is, akik mostanában kezdenek a horgászat világával ismerkedni.

Először is köszönöm a felkérést az interjúra, és nagyon szívesen válaszolok a kérdéseidre. Megtisztelő, hogy a Dovit hallatán Én jutok a pecások eszébe, úgy gondolom, ez a népszerűség nem csupán az Én érdemem, sőt mondhatnám csak egy pici része, hiszen a háttérben a tesztcsapatunk gőzerővel dolgozik azon, hogy maximálisan kielégítsük a hazai horgászok igényeit. A Dovittal való megismerkedésem kb úgy 10 évvel ezelőtt kezdődött, persze már régebb óta létezik a márka, de nálam ekkor került be a köztudatba. Az élet úgy hozta, hogy egy találkozás alkalmával a cég tulajdonosával sikerült egy jó, mára már baráti viszonyt kialakítani, és közösen elkezdeni a munkát. Mivel Én is a kereskedelemben dolgozom már régóta, így a termékpaletta bőven belefért az általunk forgalmazott termékek körében, így elindultunk egy teljesen más iránnyal a piacon, ami mára már egy nagyon jól működő gépezetté nőtte ki magát. Szépen fokozatosan építettük fel a termékeket, agyaltunk variáltunk, kóstoltunk szagolgattunk, mígnem egy 15-20 termékes portfólióból, lett egy közel 300-as cikkcsoport, és úgy gondoltuk belevágunk a filmezésbe, és a cikkek írásába is egyaránt! Úgy gondolom ez volt az a meghatározó lépés, és a lehető legjobb döntés, ami mára szinte minden horgász köztudatába eljuttatta a márkát, és széles körben megismertette a termékeket velük! A jó hír, hogy még rengeteg ötletünk van, ami megvalósításra vár a közeljövőben.

A method feeder az egyik kedvenc technikád, elárulnád honnan ez a szerelem, hiszen a method módszer csak néhány éve kezdet igazán kibontakozni Magyarországon?

Igen, igazi szerelem, és az egyik leghatásosabb, és legfogósabb módszernek tartom a method technikát. Több évvel ezelőtt, pont egy amatőr verseny alkalmával figyeltem fel erre a technikára, mikor is a verseny győztese jelentős mennyiséggel nyerte a versenyt. Innentől, elkezdtem mindent elolvasni a technikáról, és a lehető legtöbb videót megnéztem. Azóta is kitartottam a módszer mellett, és ki is fogok. A legegyszerűbb, és a lehető legjobban letisztult módszer, amit mára már minden horgász könnyedén elér. 2017-ben is több filmet fogok ennek a módszernek szentelni, és megpróbálom különböző élethelyzetekben bemutatni.

A Dovit teszthorgászként, nem volt mindig egyszerű dolgod, de most ezzel az új iránnyal a rajongótábor is újra nőtt, mondanál pár szót nekünk erről a változásról?

Talán mostanra érett be az a munka, amit évek óta csinálunk. Sikerült nagyon jó csapatot kialakítanunk, és mindenki odateszi magát. Abszolút magunkat adjuk, és közvetlenek vagyunk a horgászokkal. Nem jelent problémát egy sikertelen horgászatot kivesézni, és a legfontosabb, hogy szeretjük azt, amit csinálunk, és nagyon büszkék vagyunk erre. Személy szerint az az ember vagyok ma, mint 10 évvel ezelőtt, legalábbis nem gondolom azt, hogy nálam ne lenne jobb horgász, és legyen is, mert annak Én nagyon örülök! Arra viszont mindig is figyeltem, hogy írásaimmal, filmjeimmel minden horgásznak üzenjek, és ne a pénzről szóljon minden, hanem a horgászat élményéről, akár egy 400ft-os etetőanyaggal horgászva is.

A FluoVit anyagok felveszik a kesztyűt bármelyik hazai gyártó anyagával, de felmerül, a kérdés vajon itt megreked a fejlesztés vagy vannak további tervek is?

Természetesen vannak, és lesznek is. Rengeteg ötletünk van, csak győzzék a pecások feldolgozni. Bár nagyon telített a piac, és rengeteg az újdonság, de hidd el, vannak még kiaknázatlan területek.

Sokan állítják, hogy az anyagoknak a versenyeken kell bizonyítaniuk, ahol intenzíven tesztelik azt. Vannak esetleg ez irányú terveid az előtted álló szezonra?

Hal mágnes nincs, ezt lefixálhatjuk. Egy verseny sok mindenre megtanít, és rengeteg tapasztalatot lehet gyűjteni. Természetesen igen, idén is ellátogatok majd pár versenyre, de abszolút nem a saját győzelmeim érdekelnek, hanem az, hogy akár egy verseny alkalmával is az ott összegyűlt jó társaságban megosztott tapasztalatokat kicseréljük.

Melyik a kedvenc etetőanyagod és csalid, amit nem hagynál otthon?

Ez jó kérdés, a soft pelleteket, és a Magic Mathod széria etetőanyagait biztos nem!

 Mi volt az, amire a legbüszkébb vagy eddigi horgászpályafutásod alatt?

Arra a leginkább, hogy egyre több gyerekkel sikerül a horgászatot megszerettetnem, és nagyon jó látni és hallani a horgászok visszajelzését a termékkel kapcsolatban. Sikerült nagyon sok horgász arcára mosolyt csalnom! Ennél nincs is jobb dolog szerintem az életben.

Hogyan képzeljünk el, a finom, lágy feeder esetleg picker és ezzel a rövidebb peca híve ként, vagy ha a helyzet úgy kívánja, előkerülnek a nagyágyuk is?

Inkább a finomabb felszereléseket, lágyabb botokat kedvelem, de ha úgy van akkor természetesen előkerülnek a „durvább” cuccok is, de az esetek 90%-ban a medium vonal a mérvadó.

 A természetes vagy a telepített vizek vannak előtérben?

Mind a kettőt kedvelem, külön-külön meg van a varázsuk. Tesztelés szempontjából a telepített tavat részesítem előnyben, néha itt sokkal nehezebb halat fogni, mint gondolnánk. Mivel a horgászok nagy részének nagyon kevés az ideje, így ezeket a tavakat látogatják többet. Ennek apropójából pedig olyan csalikat etetőket kell megalkotnunk, amivel az ilyen vizeken is eredményesek lehetnek. Pihenés szempontjából pedig abszolút vad víz. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hétvégi kis házam éppen egy csatorna partján van, így ezt kihasználva sokat horgászom vadvízen is.

 Mit üzennél a fiataloknak, akik most ismerkednek a horgászattal, miért válasszák ezt a sportot?

Három szóban össze is tudom foglalni: Szabadság, adrenalin, boldogság!

A Horgász-Zóna, vitathatatlanul letette a névjegyét a hazai horgászboltok sorában. Folyamatosan bővülő áruválasztékkal, és az ott dolgozó kollégák profi és barátságos hozzá állásával, mára elérték, hogy az egyik legszínvonalasabb horgászáruházzá nőjék ki magukat. A két tulajdonos Nagy Róbert és Nagy Lajos azon munkálkodnak, hogy ez így is maradjon. Ezzel is összefügg, hogy ma már megszokott kiállítóként az összes nagyobb rendezvényen rendszeresen megjelennek, a Fehovától a Ponytyshowig...

 Ebben az interjúban, most Nagy Róbertet, a horgászberkekben leginkább „Black Cap-ként” ismert barátomat faggatom, hogyan is kezdődött el ez az egész...

 Sokan a Zónából, sokan a vízpartról, és sokan az írásaidból ismernek, mégis arra kérlek, légy szíves mutatkozz be az olvasóknak.

 Először is azzal kezdeném, hogy nemigazán szeretem, ha az interneten kell bemutatkoznom... Hozzám sokkal közelebb áll egy vízparti beszélgetés vagy egy pohár bor mellett lefojtatott eszmecsere, valahogy sokkal „emberibbnek érzem”. Mondom ezt úgy, hogy jól tudom, ha mindig csak így cselekednék, akkor jóval kevesebb emberhez érhetnék el.. Most azonban, mivel egy kedves barátom, Attila kért fel erre az interjúra, kötélnek álltam. A nevem Nagy Róbert, 36 éves vagyok. Fiatalságomat és eddigi életem nagy részét – és ezért alapos hálát adok a sorsomnak -  vidéken töltöttem. Jelenleg Budapesten lakok és a Horgász-Zóna társ tulajdonosaként igyekszek nap-mint nap a maximumot nyújtani annak érdekében, hogy a „Zóna” ne csupán egy webáruház és üzlet legyen a sok közül, hanem sokatok kedvenc internetes portárja és „zarándokhelye” is egyben. Eredeti végzettségem testnevelő tanár, oklevelemet Egerben szereztem és közel 5 éves tanári praxist is magam mögött tudhatok. Életem szerves része volt a sport, amely most kissé háttérbe szorult, hisz a „Zóna”, mondhatom: szuperszonikus sebességgel halad kitűzött céljai felé...

 A futball karriert, és a tanári pályát áldoztad be, hogy horgászboltot üzemeltess. Hogyan kezdődőt ez az egész?

 A futball egy óriási szerelem és a mai napig fájóan hiányzó része életemnek. Az nemzeti bajnokság második vonalában való szereplés nemcsak mindennapos „elfoglaltságot” hozott a legszebb 20-as éveimben, hanem óriási felelősléget is jelentett a csapatért a városért és minden egyes futballt szerető jászsági emberért.. Ebből tényleg nem lehet kinőni, azonban az évek előre haladtával a „másik nagy szerelmem” a horgászat is kezdett egyre magasabb szinten érdekelni és egyre jobban beleástam magam az ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretekbe.

  A horgászat minden területét kipróbáltad már, és amikor csak teheted a vízparton "pihened" ki magad. Mennyire összeegyeztethető a munka a horgászattal, vagy ez is munka?

 Nagyon jó kérdés! Sajnos valóban nem jut annyi időm a pihentető hobbi horgászatra, mint azt szeretném... Azért írtam, hogy hobbi, mert jó pár esetben konkrét tesztelési feladatokkal látogatok ki a vizek partjára, ami ha így nézzük, mindenképp fontos munka is egyben! Azonban ezeket az úgynevezett „szabadidős horgászatokat” igyekszek a legnagyobb „élményfaktorral” megélni. Éppen ezért, sokaknak talán elsőre furcsa is lehet, ha velem épp egy ilyen pillanatban találkoznak a parton...

  A Horgász Zóna, saját internetes magazinjában sűrűn publikálsz, horgász élményeidről. Emellett folyamatos a termékek bemutatása is a legapróbb részletekig. Én mégis arról kérdezlek, vannak-e olyan terveid, hogy az írással többet foglalkozz?

 Nem titkolom, már régebb óta buzog bennem a klasszikus írói munkásság felszínre emelkedése... Jelenleg azonban a tényszerű, tárgyszerű információközlésre van a legnagyobb igény az „iparágban”, ennek köszönhetően, háttérbe szorultak ezek az „írói szárnypróbálgatásaim”. Elmondanám azonban, hogy dolgozom egy kis könyvecskén, amiben irodalmi jellegű történeteket szedek majd csokorba, persze olyanokat, amelyek szorosan köthetök a vizekhez, halakhoz, emberekhez... De ez egyelőre még a jövő zenéje.

  A horgászatban általában, téged a nagytestű halak nyomába eredve ismerünk. Nem egyszer feederbottal fogtál kapitális méretű pontyot vagy amurt. Van kedvenc technikád ezeknek a halaknak a becserkészéséhez?

 Sokan megmosolyogták a legutóbbi Fishing&Hunting csatornán bemutatott RAPID CARP FISHING című kisfilmünk legelején tett „önvallomásomat”, miszerint a legelső élményem egy mogyorófa vesszővel kifogott vörösszárnyú keszeghez köthetök.... A „mosolygóknak” annyit üzennék, hogy: a hosszú éve alatt végigjárt „horgász-iskola” a legfontosabb tényező ahhoz, hogy ma már a legmodernebb eszközökkel és csalizási szisztémákkal dolgozok és indulok jó esélyekkel a nagy pontyok nyomába... Többféle etetőanyag receptem van, amelyek közül párat már fel is fedtem írásaimban. Ezekkel szorosan összefügg kedvenc módszerem, vagyis az etetőkosaras horgászat.

 Kedvenc etetőanyagod a saját magad által összerakott Bait Tech alapokon álló, közismertebb nevén Black Cap mix. Mit is tartalmaz ez pontosan?

 A téma iránt érdeklődők már többször és több helyen olvashatták ennek a keveréknek a pontos receptét, így ebbe most nem mennék részletesen bele. Annyit azonban most mindenképp fontosnak tartok elmondani, hogy a BAIT-TECH-nél meghallgatták az igényünket egy fekete színű etetőanyagra, melyet természetesen a BLACK CAP mix-hez is kitaláltunk gondolatban annak idején... Nos, ahogy ezt már tudjátok: kapható a SPECIAL „G” DARK anyag! Szóval a keverékem ez év tavaszától már valóban teljes formájában készíthető el, kicserélve benne az eddig alkalmazott MARINE Halibut anyagot a vadonatúj DARK-ra!

 Idén debütál a Horgász Zóna Carp Team, de valójában ez egy összeszokott csapat. Hogyan is állt ez össze, illetve mi a terv az előttetek álló szezonra?

Egészen pontosan, már a 2016 év végén megalakult, a kifejezetten „pontyhorgászatra specializálódott csapatunk”. Ma már nemcsak önálló facebook oldallal és programmal rendelkezik ez a szakágunk, de biztos vagyok benne, hogy személyi összetételében is garancia lesz a sikerre! Annyit mindenképp mondhatok - mint csapatvezető teszem ezt - hogy érdemes lesz figyelemmel követni minket, hisz sok érdekes tesztel, bemutatóval fogjuk „magunkat észre vetetni”. Mindezek mellett, meghívást kaptunk a júniusban esedékes Professzionális Bojlis Európa Kupára, amely majd Maconkán kerül megrendezésre, és mondhatom nyugodtan, a legnagyobb „pontyos erőpróba” a térségeben... Természetesen, előtte részt veszünk egy „felhozó” versenyen is, amely áprilisban lesz, és már igen nagy erőkkel készülünk rá.

 Hogyan látod a horgászat fejlődését üzleti szempontok figyelembe vételével?

A horgászat, mint olyan, úgy vélem sosem fog kimenni a divatból, mi-több egyre többen térnek vissza hozzá vagy kezdik el gyakorolni ezt a nagyszerű és csodálatos időtöltést, amelyet egyszerűen csak horgászatnak nevezünk. A fejlődés, mint tényező, elkerülhetetlen és ez a horgászsportot is nagyban érinti... azt gondolom ez így van rendjén. Nekünk, akik a boltokban a pult másik oldalán állunk, felelősségteljes kötelességünk, hogy az újdonságokat az új ismereteket közvetítsük a „horgászok közössége felé”.

 A Horgász Zóna lelkesen támogatja a horgászokat, és a saját rendezésű Method party-nak is nagy érdeklődése volt. Lesz esetleg még Method party vagy ez a korszak lezárult?

 Annyit ez ügyben már most bizton ígérhetek, hogy üzleti vállalkozásunk továbbra is nyitott lesz minden olyan programmal, rendezvénnyel kapcsolatban, amelyek tartalmukban és stílusukban is köthetök elképzeléseinkkel. Egy szó min száz, nemhogy lezárult volna egy korszak... ehelyett inkább úgy fogalmaznék: „csak most kezdődik el igazán...!”

Milyen üzenettel engednéd útjára a fiatal vagy a kezdő horgászokat?

 Tanáremberként és persze horgászként, mit is mondhatnék mást: Szeressétek a természetet, adjatok időt a folyamatoknak, azoknak a reakcióknak, amelyek által nemcsak horgászati készségetek fejlődik majd rohamosan, hanem óvó, féltő és felelősségteljes magatartásotok is kialakul a vizekkel, a halakkal és egyáltalán a minket körülvevő csodálatos környezettel kapcsolatban... Vigyázzatok magatokra!